Barokk szó jelentése
barokk (főnév)
1. Művészettörténet: Művészeti stílus és irányzat, amely a 17. század elejétől a 18. század közepéig uralkodott Európában. Alkotásait a nagy méretek és arányok, a képzelet és a formák változatos gazdagsága, a díszítésnek, a vonalaknak nyugtalan ritmusa, hullámzó mozgalmassága, zsúfoltsága jellemzi; a pátosz, a szenvedély, az ellentétek és a festőiség uralkodik bennük.
A barokk társadalmi háttere az ellenreformáció kibontakozása. A barokk lényege, hogy a vallásos élmények „földöntúliságát” akarta érzékelhetővé tenni. A pápák támogatták a barokk templomok építését, mivel ezek jól hirdették az egyház nagyságát.
2. Korszak és világnézet, amelyet az ellenreformáció, a katolikus egyház stílusváltása, illetve a feudális központosított hatalom megerősödése jellemez.
A barokk jól jellemzi a francia forradalom előtti, XIV. Lajostól, a Napkirály fényűzésével kezdődő korszakot. Magyarországon a gödöllői kastély a barokk egyik szép emléke.
Eredet [barokk < francia: baroque (barokk < szokatlan, bizarr < szabálytalan) < portugál: barroco (szabálytalan alakú gyöngy) < spanyol: berruca (bibircsók)]