Bűz szó jelentése
bűz (főnév)
1. Erős, bántó büdösség; nagyon kellemetlen szag.
Nagy bűz van a csatorna körül. A pincében nehéz bűz terjengett az eltört lefolyócső miatt.
2. Átvitt értelemben: Ellenszenves jelleg; kirívó jellemző, amely erős idegenkedést vált ki, és feltűnően elutasítják.
A hivatalt áthatotta a korrupció bűze. A dölyfös ember önteltségének bűze riasztó mások számára.
3. Átvitt értelemben: Készülő kellemetlenség előjele; az eljövendő rossz előérzete.
A rablók megérezték a csapda bűzét és elmenekültek. A hazugságok bűze elriasztotta az udvarlókat a gyanús viselkedésű nőtől.
4. Régies: Orral észlelhető érzet, szag, amely egy anyagból, testből kiváló, kioldódó apró részecskék útján a levegőben vagy vízben terjed.
Jó bűze van már a füstölt kolbásznak. A kiránduló nagy lélegzetet vett, hogy jobban érezze a virágok finom bűzét.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
