Bőnye szó jelentése
bőnye (főnév)
1. Emberi, állati testben levő kötőszövet, amely pólyaszerűen bevonja és mint inas hártya, kötegekre osztja az izmokat.
A bőnye biztosítja, hogy az izomkötegek el tudjanak csúszni egymáson. Bőnye nélkül nem tudnánk kellően mozgatni a testünket.
2. Állati kötőszövet. A levágott állat húsában vékony, de megrághatatlan hártya, amelytől a fogyasztásra szánt húst megtisztítják.
A bőnyét az asszony leszedte a csirkecombról. Az öreg már nem tudta elrágni az itt-ott a húson maradt bőnyét, ezért inkább a darált húst ette csak meg.
3. Tájszó: A szarvasmarha szügyének a húsa, amely a két első láb közti, erős, izmos rész.
A hentesnél bőnyét vett az asszony. A bőnyét sütve készítette el.
Eredet [bőnye < középmagyar: bőnye (puha, lógó hús < marhatoka) < bő]
