Bődül szó jelentése
bődül (ige)
1. Állat bőgő hangot ad ki; tehén, bika, némely vadállat bőgni kezd.
Éhesen nagyot bődül a marha. Válaszul bődül egyet a tehén. Az oroszlán nagyot bődült.
2. Személy bőgő hangot ad ki; rémületében, dühében, fájdalmában vagy neveletlenségből a bőgő állat hangjára emlékeztető hangot ad.
A férfi a hír hallatára akkorát bődült, mint egy bika. Az asszony a fájástól egy irtóztatót bődült, majd az erőlködéstől visszarogyott a párnára.
3. Átvitt értelemben: Messze hangzó hangot ad ki magából. Tárgy, eszköz, természeti jelenség elnyúló, tompa, messziről hallható hangot ad ki.
A hajókürt nagyot bődült indulás előtt. A gyári sziréna hirtelen nagyot bődült, jelezve a raktárban kiütött tüzet. Az ég bődült egyet, majd e jeladásra támadt szörnyű szélben pár percnyi késéssel már a fák földig hajoltak, aztán elkezdett záporozni az eső is.
Eredet [bődül < bőg + -ül (igeképző)]
