Bútor szó jelentése
bútor (főnév)
1. Nagyobb lakberendezési tárgy; fából vagy fémből készült nagyobb tárgy, amely egy lakás, szoba vagy huzamosabb emberi tartózkodásra szolgáló helyiség kényelmi berendezéséhez tartozik (például asztal, szék, ágy, szekrény, illetve ezek együtt). Ezek segítik, illetve lehetővé teszik a helyiségben végzett tevékenységeket, az ott lévő használati eszközök, ruhák, holmik, tárgyak tárolását és a különféle eszközökkel végzett feladatok, munkák elvégzését.
Az üres lakásba először bútorokat kell venni. A hálószoba bútorai az asszony ízlését tükrözik. Egy lakás hangulatát nagyban meghatározzák az ott levő bútorok.
2. Átvitt értelemben: Megszokott személy. Családhoz vagy más közösséghez régóta hozzátartozó személy, rokon vagy alkalmazott.
Az öreg portás bácsi a legöregebb bútor a gyárban. A nagymama régi bútor a háznál; amikor megözvegyült, beköltözött a lányához a városba.
3. Tájszó, elavult: Kis csomag. Négy sarkán összekötött kendőbe, szövetbe burkolt gömbölyű kis batyu, amit kézben, bot végére akasztva vállon vagy háton visznek.
A mesterré vált segéd összeszedi a bútorát, és elbúcsúzik a mesterétől. A fiatalember összepakolta a holmiját, és a vállára vette a bútort és kiment a műhelyből.
Eredet [bútor < ómagyar: butyor (batyu) < ősmagyar: bugyor < dravida: muttu (tároló) < mudu (betakar, beköt)]
