Bölcselet szó jelentése
bölcselet (főnév)
1. bölcs tan, mondás
Buddha bölcseleteit Tibetben nagy becsben tartják. Muhammad Ali egyik bölcselete a következőképp hangzik: "A lehetetlen nem tény, hanem vélemény."
2. a lét és a létezés alapvető kérdéseiről szóló ősi tudomány
A kelet bölcselete fennmaradt az utókor számára. Arisztotelész bölcseletét filozófia órákon tanítják.
Eredet [bölcselet < bölcs + -el (igeképző) + -et (főnévképző)]