Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Bíró szó jelentése

bíró (főnév)

Judge.jpg

1. Döntést hozó személy jogi ügyekben. Hivatalból mások tettei, művei felett ítéletet, véleményt mondó törvényhatósági személy. Tudományegyetemek jogi karán egyetemi diplomát szerzett jogvégzett személy, aki külön képzés és szakvizsga után jogosult ilyen ügyekben döntést hozni.

A bíró további bizonyítékok felderítését rendelte el. A bíró döntésében figyelembe vette az érintett felek helyzetét.


2. Felügyelő személy, aki egy játékot, versenyt vagy sportesemény menetét figyelemmel kíséri, és a vitatott helyzetekben döntést hoz, a szabályok betartásáról gondoskodik, bünteti a szabálytalanságokat, és a győztest hivatalosan kinyilvánítja.

A bíró tizenegyest ítélt a futballmeccsen. A kézilabda meccsen a bíró nem adta meg a gólt, mert a dobó játékos belépett. A bíró sípja még nem szólalt meg, így a mérkőzés tovább folytatódott, habár a szokásos játékidő már két perce letelt.


3. Régies: Vezetőtestület elnöke, aki falut, várost irányít.

A falusi bíró maga dönthetett a szomszédok vitás ügyeiről. A városi bíró határozott a vásározók által fizetendő díjakról is.


Eredet [bíró < ómagyar: bíró < ősmagyar: bíra (bíró) < dravida: piran (mester, úr)]


Közmondás

Senki sem lehet bíró a maga ügyében – (mindenki elfogult, ha saját magáról van szó).



bíró (melléknév)

1. Tulajdonában tartó; adott tulajdonnal, jellemzővel, kapcsolattal, képességgel rendelkező (személy, dolog).

A nagy hatással bíró bejelentést ünnepelve fogadta a nép. A szőlőfölddel bíró gazdák télen a borospincében dolgoznak.


2. Mást sikeresen meggyőző (személy), aki szavakkal eléri, hogy más személy elfogadja, megtegye azt, amit ő akar, vagy úgy viselkedjen, ahogy ő akarja.

A gyanúsítottat vallomásra bíró nyomozót a főnöke megdicsérte. A tanulót több tanulásra bíró tanár képes volt megértetni vele magát.


3. Régies: Más felett rendelkező vagy uralkodó (személy), aki bizonyos módon irányítása alatt tart egy személyt, csoportot, dolgot, tárgyat vagy területet.

A szép asszonyt nőül bíró férfit sokan irigylik. Az országot bíró királynak nagy a hatalma.


4. Lásd még: bír.


Eredet [bíró < bír + -ó (melléknévképző)]


Lezárva 7K: 2011. április 12., 11:36




WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)