Bátorság szó jelentése
bátorság (főnév)
1. Lelki erő, amely szükséges a céljaink elérésével szemben álló akadályok legyőzéséhez. A bátorság kitartást és becsületességet jelent saját magunkkal és céljainkkal kapcsolatban, amely kell igazunk megvédéséhez is. A bátorság szembenézés a veszélyekkel, bizonytalanságokkal, és azok leküzdése.
A bátorság a zsenik egyik fontos erénye. A tűzoltót bátorsága átsegíti az akadályokon. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy megvalósítsd, amit mások lehetetlennek hisznek, miközben téged lenéznek, kigúnyolnak emiatt. Egy becstelen ember nem mutat bátorságot. Bátorság kell a sziklamászáshoz is.
2. Vakmerő elszántság; meggondolatlan kedv egy merész, ám sokszor (észszerűtlenül) veszélyes tettre.
Kinek van bátorsága végigmenni a kerítés tetején? Sok bátorság kell ahhoz, hogy egy szál gumikötéllel leugorj a hídról.
3. Lelki erő vagy elszántság megnyilvánulása; merész tett, viselkedés.
Nagy bátorság volt a félszeg kamasztól, hogy megszólította az idegen lányt. A hősök bátorságáról szólt a történet.
4. Elavult: Meglevő biztonság, a veszélyektől védettség állapota; stabil, megbízható helyzet.
A várban minden oda menekült bátorságban érezte magát, mert bíztak a vastag és magas falak védelmében. A kinevezett igazgató bátorságban tudta magát, mert a bátyja a miniszter tanácsadója volt.
Eredet [bátorság < ómagyar: bátorság < bátor + -ság (főnévképző)]
