Kötőjel szó jelentése
(- szócikkből átirányítva)kötőjel (főnév)
1. Nyelvtan: Összetartozást jelző írásjel, amelyet szavak szótagjainak elválasztásakor a sor végén vagy szótagoláskor az egyes szótagok között használnak. A kötőjel összetett szavak tagjai közötti, vagy toldalékos szavak töve és toldaléka közötti elkülönítést vagy egybetartozást is jelölheti.
A gyerekek már az első osztályban megismerkednek a kötőjellel. A tanítónő a házi feladat javításakor jelzi a tanulónak, hogy hová kellett volna írnia jól a kötőjelet.
2. Zene: Zenei hangok összetartozását jelző kottajel; két vagy több hangjegyet fölül vagy alul összekötő ívelt vonal annak jelölésére, hogy azok a hangok szünet nélkül, átmenettel szólalnak meg.
A zeneszerző pontosan kiteszi a kötőjeleket a készülő mű kottájában. A zenész nem hagyhatja figyelmen kívül a kötőjelet játék közben.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
