Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Íz szó jelentése

íz (főnév I.)

1. A nyelven át felfogott érzet, érzéküzenet, amelyet egy étel, ital, feloldott anyag a szájban kivált. A szájba került anyagrészecskék jellemzőinek együttesen érzett hatása, amelyek alapján felismerhető, azonosítható.

Négyféle alapvető íz van: édes, keserű, savanyú és sós. Az érett almának jó íze van. Az íz mérésére még nem találtak ki tudományos módszert.


2. Édes, tartósított gyümölcspép; lekvár. Gyümölcsből cukor hozzáadásával főzött, sűrű, kenhető, főleg ízesítőként fogyasztott élelmiszer.

A család reggeli barackízt kent a kenyérre. A kisfiú szereti a buktába töltött szilvaízt.


3. Átvitt értelemben: Egy dolog kívánatos volta, olyan tulajdonsága, ami azt érdekessé, élvezetessé, kívánatossá teszi.

A film ízét a közepénél kezdte megérezni a közönség nagy része. A fiatalember akkor kezdett ráébredni a tanulás ízére, amikor rájött arra, hogy használni is tudja az életben.


4. Átvitt értelemben: Meghatározó sajátosság, amely különböző tulajdonságok összhatásában érvényesül. Egymásra ható jellegek közös megnyilvánulása.

A városból falura költözött család hamar ráérez a vidéki élet ízére. A nő mosolyába gúnyos íz vegyül.


Eredet [íz < ómagyar: íz, űz < ősmagyar: iszte (íz) < dravida: misei (ízlel, kóstol)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 816 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)