Írásjel szó jelentése

írásjel (főnév)

1. Nyelvtan: Írott gondolatközlés során használt kiegészítő jel (nem betű), amely a szavak összefüggéseit megmutatja, vagy a leírt mondatokat elkülöníti, tagolja, illetve a hangsúlyt, a hanglejtést és a beszédbeli szüneteket érzékelteti, a leírt jelentést pontosabban feltünteti.

Ilyen írásjel például: , . ? ! : ; „ ”.

Írásjel minden olyan írott jel, ami nem kimondott hangot helyettesít. Az írásjel nem önálló betű, hanem a betűk között álló egyéb jelkép. Az írásjelek olyan jelek, amelyek az írott szöveget mondatokra, mondatrészekre osztják, könnyebben érthetővé teszik; a leírt szavakat kiegészítik, pontosítják.

2. Nyelvtan: Fogalmat helyettesítő jel, amely lehet egy szó helyett álló, egy szám értékét módosító, egy mennyiségtani műveletre, szövegbeli összefüggésre, viszonyra utaló írott, nyomtatott vagy megjelenített jel.

Ilyen írásjel például a fok jele (°), a paragrafus jele (§), a százalék jele (%), a tizedes jele (,), az összeadás jele (+), az osztás jele (:), az idézés jele ("), a jegyzet jele (*).

Egy írásjel jelentésének nem ismerete félreértést okoz. Az egyes szakterületeknek megvannak a saját írásjelei.

Eredet [írásjel < írás + jel]

Használati megjegyzés

Az írásjelek ismerete és helyes használata nélkül nagyon könnyen félreérthető a leírt szöveg, hiszen úgy nagyon nehéz pontosan megválasztani az egymás mellé írt szavak megfelelő értelmét. A beszédben természetesen nincsenek írásjelek, ezeket beszéd közben hangsúlyozás és a szavak, mondatok közötti szünetek hossza fejezi ki.

Az írásjeleket általában közvetlenül az előttük álló szó után írjuk; nem hagyunk szóközt az írásjel és az előtte lévő szó között. Az írásjelek után általában szóköz következik. Az írásjeleket célszerű ugyanúgy használni, mint ahogy ebben a szótárban látod (például az egyes írásjelek meghatározásainál), vagy ahogy más hivatalos szótárak alkalmazzák őket.

Lezárva 7K: 2012. február 15., 15:56