Észszerűség szó jelentése
észszerűség (főnév)
A józan ész és a dolgok helyes megítélése. Ez átfog minden olyan szándékot, elgondolást, tettet, létrehozott hatást, amely nem szélsőségekbe eső, és a célját a legrövidebb idő alatt, a leghatékonyabb eszközökkel, mások egészségét, épelméjűségét és józan érdekeit nem sértve valósítja meg. Ez a bölcsesség egyik ismérve és megnyilvánulása.
Az észszerűség csak a jelenre és a jövőre vonatkozó kiértékelések alapján működik. A jó vezető döntései az észszerűségen alapulnak. A rövid távú érdekérvényesítés csak ritkán felel meg az észszerűség hosszú távú bölcsességének. Az ember gondolkodását a múlt negatív tapasztalatai elviszik az észszerűségnek megfelelő irányból, és ez elhamarkodott cselekedetekhez vezethet, amelyeket a személy később megbánhat.
Eredet [észszerűség < észszerű + -ség (főnévképző)]
