Érzék szó jelentése
érzék (főnév)
1. Ingerfelfogó képesség. Az élőlények képessége, amellyel a környezetükből beérkező külső ingereket felfogják, illetve az ezek felfogására szolgáló szervek egyike.
Néhány érzék: a látás, hallás, tapintás. Ha az ember alkoholt fogyaszt, az érzékei eltompulnak.
2. Nemi ösztön. A nemi élvezetek iránti (erős) hajlam.
Úgy gondolta, hogy most engedhet az érzékek csábításának. Az érzékekből származó örömök csak rövid távon segítenek elmenekülni a gondok elől.
3. Erkölcsi ítélethozatal képessége, amikor egy személy dönteni tud a cselekedeteiben, döntéseiben a jóról és rosszról.
Jó érzékkel döntött a kényes helyzetben, inkább nem tette meg azt, amibe a többiek bele akarták ugratni. A játékvezető jó érzékkel vette észre a sérülés színlelését.
4. Rátermettség, hajlam egy tevékenységre. Olyan képesség, tehetség, amellyel egy személy könnyen el tudja végezni, könnyen meg tudja tanulni a tevékenységet.
A fiúknak egyszerűen érzéke van a labdarúgáshoz. Az üzletkötő jó kapcsolatteremtő érzékkel van megáldva: könnyen beszédbe elegyedik idegenekkel is.
Eredet [érzék < ómagyar: érzék < ér(e)z + -ék (főnévképző)]