Érvény szó jelentése
érvény (főnév)
1. Kötelező erő, amely a szóban forgó hatósági rendelkezés, törvény, határozat vagy szerződés betartását biztosítja.
A szerződést aláírták, így az érvényben van. A törvények érvénye akkor kezdődik, ha azokat az államfő is aláírja.
2. Használhatóság; az a tény, hogy az adott dolog felhasználható, forgalmi értéke van.
A jegy érvénye lejár, ha már kezelik. Az egyforintos érme már nincs érvényben.
3. Lehetőség valósággá válása; eredmény, siker.
A benyújtott javaslat érvényre jutott a végső tervben. A népszavazást érvényre juttatták a mögötte álló szavazók.
Eredet [érvény < ér (ige II.) + -vény (főnévképző)]
