Épelméjűség szó jelentése
épelméjűség (főnév)
A józan gondolkodás képessége. A jövővel kapcsolatos elképzelések és az eltervezés képessége. Ez az a képesség, hogy célokat tűzünk ki, és e céljaink megvalósításához, az élet problémáinak megoldásához, az emberi kapcsolatok kezeléséhez nem a múltban átélt (általában rossz) tapasztalatainkat vesszük alapul, hanem a jelent figyeljük meg, és most döntünk és cselekszünk a kitűzött célok elérésének érdekében. Ez magába foglalja azt is, illetve megnyilvánul abban, hogy felismerjük a dolgok közt meglévő eltéréseket, észrevesszük a hasonlóságokat és megtaláljuk az azonosságokat.
Az épelméjűséget a sikeres megoldások mutatják legjobban. A bűnözés az épelméjűség csökkenésének jele.
Eredet [épelméjűség < ép + elme + -jű (melléknévképző) + -ség (főnévképző)]
