Ásítás szó jelentése
ásítás (főnév)
1. Önkéntelen nagy levegővétel; álmosság vagy meg nem értés miatt fellépő testi jelenség.
A tanuló az előadás alatt sokszor ásításon kapta magát. Ásítás után az ember éberebb lesz.
2. Átvitt értelemben: Szélesre tárulás, amikor egy irányba tátong egy nyílás, üreg, mélység, illetve egy üreges tárgy, vastag cső.
A hegy oldalában egy barlang bejáratának ásítása töri meg a fehér sziklafalat. A vár körül felállított ostromágyúk ásítása fenyegetően néz a falakra.
3. Átvitt értelemben: Tétlen unatkozás; időtöltő semmittevés; hasznos tevékenység nélküli lustálkodás.
A kamaszfiú a nyári szünidő első napjait ásítással töltötte. A fiú egész nap a tévét bámulta vagy aludt ásításként.
Eredet [ásítás < ásít + -ás (főnévképző)]
