Árkol szó jelentése
árkol (ige)
1. Árokkal ellát. Út, járda, hely mellett vagy körül a földben hosszanti mélyedést váj vagy kiás, amelyen keresztül csapadékot vagy más vizet, folyadékot elvezet.
A munkások a készülő út szélét árkolják. Ma már munkagépek is árkolnak.
2. Katonai: Földbe vájt fedezéket, védelmi állást épít.
A katonák egy része a tábort árkolja körül. Mindkét világháborúban a harcoló csapatok lövészárkokat árkoltak a frontvonalak mentén.
3. Medret hoz létre lefolyó víz egy területen.
Az özönvízszerű eső keresztül-kasul árkolta az udvart. A lezúduló nagy eső árkolja a meredek földutat.
4. Átvitt értelemben: Ráncossá tesz arcbőrt, homlokot, tenyeret.
Az idő mély barázdákat árkolt az öreg arcára. A kemény munka árkolta a paraszt tenyerét. A sok gyerekkel járó gond árkolta az asszony homlokát.
Eredet [árkol < árok + -ol (igeképző)]
