Ábrándozás szó jelentése
ábrándozás (főnév)
1. Boldogító elképzelés; a valóságban nem létező, de remélt helyzet, esemény vagy állapot; vágyálom.
Az ábrándozás hatása alól a csengő hangja zökkenti ki a szerelmes lányt. A terve még csak ábrándozás, de bízik benne, hogy nemsokára valóra is váltja.
2. Vágyálmok kergetése; valóságban nem létező helyzet, esemény, állapot elképzelése; ilyenekről gondolkodás rövidebb-hosszabb ideig; vágyak táplálása a fejében.
A lány ábrándozása egy csinos fiúról már naponta előfordul. Akiben már nincs ábrándozás, az elvesztette minden reményét és folyton rosszkedvű.
3. Álmodozás; a személy saját gondolataiba, érzelmeibe merülése; hosszú elidőzés gondolatban egy képzeletbeli állapoton vagy helyen; merengés.
A fiú ábrándozása a szerelemről jelzi, hogy kamaszodik. Az eget néző legény ábrándozását a felhők játéka váltotta ki.
Eredet [ábrándozás < ábrándoz(ik) + -ás (főnévképző)]
