Kibújik szó jelentése
kibújik (ige)
1. Lehajolva kijön, erősen előregörnyedve kimegy, kimászik egy fedett vagy zárt, szűk helyről.
A macska kibújik az ágy alól. A kisfiú kibújik a bokor mögül. A mókus kibújik az odújából.
2. Átmászva kijut egy nyíláson keresztül. Egy lyukon átmenve megjelenik.
A megszökő rab kibújik az ablakon. A gomb kibújik a gomblyukon keresztül.
3. Gyorsan levesz; egy ruhadarabot vagy cipőt könnyedén levet magáról. Egy állat a szerszámból, pórázából kihúzza a fejét.
A fáradt vándor kibújt a cipőjéből, amíg megpihent. Amikor a nő hazaér, kibújik a szép ruhájából és kényelmesebbet vesz fel. A kutya kibújt a pórázból és megszökött.
4. Átvitt értelemben: Bajból kimenekül. Sűrű bozótból, hínárból nagy nehezen kijut. Más veszélyből ügyesen kimenti magát.
A róka kibújt az üldözők gyűrűjéből. A betörő észrevétlen kibújt az őt kereső rendőrök között.
5. Kinő és megjelenik; fejlődése közben egy felszínt, határt túllépve kijön.
Tavasszal újra kibújt a fű a földből. A baba sírós, amikor kibújik a foga. A kiscsibék kibújtak a tojásból a kotlós alatt.
6. Átvitt értelemben: Nem tesz meg; kötelező vagy felvállalt feladat elvégzése alól kivonja magát.
A lusta fiú mindig kibújik a házi munkák alól. A politikus kibújt a felelősség alól.
Eredet [kibújik < ki- (igekötő) + bújik]
