Kefél
kefél (ige)
1. Kefével tisztít, fényesít egy tárgyat, felületet, hogy a rajta levő szennyeződés vagy más réteg ne legyen rajta.
A fiú a sáros cipőjét keféli. Az asszony a padlót keféli fényesre.
2. Szálakat elrendez ...
3. Nemileg érintkezik ...
4. Elver ...
5. pénzt nyer ...
Kefél – igeragozás
Kijelentő mód, jelen idő
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | kefélek | kefélem |
|---|
| te | kefélsz | keféled |
|---|
| ő, ön | kefél | keféli |
|---|
| mi | kefélünk | keféljük |
|---|
| ti | keféltek | kefélitek |
|---|
| ők, önök | kefélnek | kefélik |
|---|
Kijelentő mód, múlt idő
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | keféltem | keféltem |
|---|
| te | keféltél | kefélted |
|---|
| ő, ön | kefélt | kefélte |
|---|
| mi | keféltünk | keféltük |
|---|
| ti | keféltetek | keféltétek |
|---|
| ők, önök | keféltek | kefélték |
|---|
Feltételes mód, jelen idő
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | kefélnék | kefélném |
|---|
| te | kefélnél | kefélnéd |
|---|
| ő, ön | kefélne | kefélné |
|---|
| mi | kefélnénk | kefélnénk |
|---|
| ti | kefélnétek | kefélnétek |
|---|
| ők, önök | kefélnének | kefélnék |
|---|
Felszólító mód
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | keféljek | keféljem |
|---|
| te | keféljél / kefélj | keféljed / keféld |
|---|
| ő, ön | keféljen | kefélje |
|---|
| mi | keféljünk | keféljük |
|---|
| ti | keféljetek | keféljétek |
|---|
| ők, önök | keféljenek | keféljék |
|---|
Ható ige, jelen idő
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | kefélhetek | kefélhetem |
|---|
| te | kefélhetsz | kefélheted |
|---|
| ő, ön | kefélhet | kefélheti |
|---|
| mi | kefélhetünk | kefélhetjük |
|---|
| ti | kefélhettek | kefélhetitek |
|---|
| ők, önök | kefélhetnek | kefélhetik |
|---|
Ható ige, múlt idő
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | kefélhettem | kefélhettem |
|---|
| te | kefélhettél | kefélhetted |
|---|
| ő, ön | kefélhetett | kefélhette |
|---|
| mi | kefélhettünk | kefélhettük |
|---|
| ti | kefélhettetek | kefélhettétek |
|---|
| ők, önök | kefélhettek | kefélhették |
|---|
Ható ige, feltételes mód
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | kefélhetnék | kefélhetném |
|---|
| te | kefélhetnél | kefélhetnéd |
|---|
| ő, ön | kefélhetne | kefélhetné |
|---|
| mi | kefélhetnénk | kefélhetnénk |
|---|
| ti | kefélhetnétek | kefélhetnétek |
|---|
| ők, önök | kefélhetnének | kefélhetnék |
|---|
Ható ige, felszólító mód
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | kefélhessek | kefélhessem |
|---|
| te | kefélhess | kefélhesd / kefélhessed |
|---|
| ő, ön | kefélhessen | kefélhesse |
|---|
| mi | kefélhessünk | kefélhessük |
|---|
| ti | kefélhessetek | kefélhessétek |
|---|
| ők, önök | kefélhessenek | kefélhessék |
|---|
- Főnévi igenév
- kefélni
- Határozói igenév
- kefélve, kefélvén, kefélvést
- Melléknévi igenév és képzett melléknevek
- kefélő, kefélendő, kefélős, kefélhető, kefélhetetlen, keféletlen
- Képzett főnév
- kefélés
További igék ragozása – igeragozási tárgymutató
