Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Kefe szó jelentése

kefe (főnév)

Brush0.jpg

1. Szálas tisztítóeszköz, amely lapos felületre vagy drótok közé erősített sok egyenletesre nyírt, rövid, sűrű, merev sörtéből, drótból vagy más szálas anyagból készül, illetve műanyagból ilyen formájúra gyártanak. Egy felület fényesítésére, festésére, takarítására, illetve a haj, szőrzet fésülésére való.

A lovász kefével áll neki a lovak szőrének ápolásához. Az asszony egy kefével súrolja fel a padlót. A lány a hosszú haját naponta többször kefével ápolja. A kutya gazdája kefével fürdeti kedvencét.


2. Átvitt értelemben: Tüskés haj, amelynek rövid, kemény tapintású, elálló szálai vannak.

A fiú kefére vágatta a haját. Régen főleg az újoncoknak volt a fejükön kefe.


3. Állattan: Szőrszerű képlet, amely a méhfélék egy részének hasán vagy lábán van; a virágport a porzókról ezzel söprik le.

A rovar keféi hozzáérnek a virághoz. A kefékre ragadt virágpor a bibére tapad.


4. Műszaki: Eszköz vagy alkatrész, amely egy forgó henger felületét borító drótból vagy más anyagból készült sűrű szálas pamacsokból áll.

Az autómosó forgó keféje végigmegy az autó tetején. A kefe lesöpri a gép nyílásába jutó lap felületet.


5. Villamosság: Áramvezető alkatrész; dinamón, áramfejlesztő gépen, motoron a forgórészhez illesztett, nem forgó fém- vagy szénrúd az áram be-, illetve kivezetésére.

A villanymotorban ki kell cserélni a kopott keféket. A kopott kefe nem ér mindig a felülethez.


6. Nyomdászat, régies: A kiszedett szöveg nyers levonata, ezen jelölik ki a szedés közben esett hibákat és általában a szükségessé vált módosításokat.

A kefét átnézi a szedőmester. A kijavított kefe alapján kijavítják az ólombetűket.


7. Szövőipar, régies: Kenőeszköz; a csirizes, pépes anyag eldörzsölésére és fonalakra rákenésére használt két, ehhez (1) hasonló eszköz. (Többes számban használva.)

A kefékre felvitt anyag a fonal szálaira kerül. A kefék sörtéi idővel elkopnak, időnként ki kell őket cserélni.


Eredet [kefe < középmagyar: kefe < török: kefe, käfä (kefe) < kafes (rács)]
Megjegyzés: a szó eredete a kefék készítésének módjára utal.


Kifejezés

Argó: Nem ettem kefét – (nem vagyok bolond megtenni).


Lezárva 7K: 2012. április 1., 12:33





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)