Bandita szó jelentése
bandita (főnév)
1. Veszedelmes gonosztevő, erőszakos bűncselekményeket elkövető személy; bűnöző, gyilkos.
A banditákat elfogta a seriff. A western filmekben legtöbbször banditák is szerepelnek.
2. Átvitt értelemben: Rossz gyerek. Durva, verekedő, mindent tönkretevő, elpusztító gyermek.
A tanítónő a verekedő gyereket banditának nevezte. Az osztály banditája megint verekedést kezdett az óraközi szünetben.
3. Átvitt értelemben, régies: Csőcselék tagja, aki bármilyen gaztettre könnyen kapható brutális személy.
A tüntetés végén már a banditáké a főszerep. A banditákkal összecsapnak a rendőrök.
4. Régies: Zsákmányt szerző útonálló, aki az utazókat támadta meg; rabló.
A postakocsit banditák támadtak meg. A bandita az erdőben, lesből támadt az arra utazókra.
Eredet [bandita < középmagyar: bandita < olasz: bandito, banditi (bűnöző, üldözött) bandire (száműz, elűz) < latin: bannio (elítél, törvényen kívül helyez)]
