Bandérium szó jelentése
bandérium (főnév)
1. Történelmi: Saját zászló alatt harcoló csapat; katonai alakulat, kisebb-nagyobb sereg, amelyet a király vagy a főurak saját vagyonukból szereltek fel; földesúri zászlóalj.
A bandériumok Károly Róbert (1310–1342) uralkodásától 1848-ig játszottak szerepet Magyarországon. A bandériumok Pest mellett, a Rákos mezején gyülekeztek, és a király parancsnoksága alatt vonultak az ország védelmére.
2. Régies: Díszkíséret. Magyaros díszöltözetben, fegyverzetben felvonuló, kíséretet alkotó lovascsapat ünnepélyes alkalomkor (például jelentős történelmi évforduló, hivatali beiktatás, megyei vagy országos követválasztás alkalmával).
A megyegyűlésre a főispán hintóját egy bandérium kísérte. A 48/49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjárata helyi csatájának évfordulójára az emlékműhöz egy bandérium is kivonult.
Eredet [bandérium < olasz: bandiera (zászló) < latin: bandum (lobogó) < szanszkrit: bandhah (szalag)]
