Kelte szó jelentése
kelte (főnév)
1. Égitest feljövetele a látóhatár fölé, az égre.
A kora reggel útnak induló a napkeltében gyönyörködhet. A látóhatáron ekkor van az Esthajnalcsillag kelte is.
2. Kiadás dátuma; írásos közleményen, iraton az írás vagy a postázás helyét, időpontját feltüntető adat.
A ma kapott levél írásának kelte egy héttel korábbra szól. A levél írója a keltet a jobb felső sarokba írta.
3. Régies, elavult: Egy közösség fegyveres mozgalma, katonáinak hadba indulása.
A középkorban a király parancsára a nemesek hadra kelte jelentette az egyik haderejét az országnak. A nemesek keltére legutoljára a 19. század elején került sor, amikor Napóleon Győrig tört be az országunkba.
Eredet [kelte < kelt + -e (főnévrag)]
Lezárva 7K: 2012. április 4., 12:40
