Kelta szó jelentése
kelta (főnév)
1. Ókori indoeurópai nép, amely Közép- és Nyugat-Európában élt. (Többes számban használva.)
A keltákról sok görög, római forrás maradt fenn. Az Újszövetségben a kelták neve: galaták. A kelta büszke, harcos nép volt. A kelták az angolok előtt benépesítették egész Nagy-Britanniát. Még a mai Spanyolországban és Írországban is élnek kelták.
2. Ehhez (1) a néphez tartozó személy, főleg férfi.
Az öreg kelta vezetésével nagy ház épült a családnak, amely kőből, sövényfonadékból és vályogból készült. Egy kelta fegyverzete lándzsából, kardból és pajzsból állt.
Eredet [kelta < középmagyar: kelta < kelta: kelt (elindult, útra kelt)]
