Kárhozat szó jelentése
kárhozat (főnév)
1. Vallási: Túlvilági szenvedés; több vallás (például a kereszténység, iszlám) tanítása szerint egy elhunyt halálos bűnökkel terhelt személy lelkének örök szenvedéssel járó bűnhődése.
A kereszténység a híveit a kárhozat rémével kényszeríti a jóra. A magukat egy igaz vallásnak tekintő egyházak a másik hitben élőket eleve kárhozatra jutóknak gondolják.
2. Átvitt értelemben: Gyötrelem, nagy baj; kikerülhetetlen szerencsétlenség.
A beteg fájdalmai a kárhozatot jelentik számára. A tudatlan ember magát dönti kárhozatba, de mások is hozzásegíthetik.
3. Átvitt értelemben: Pusztulás; egy állapot (fokozatosan bekövetkező) teljes leromlása, egy személy, közösség, építmény, tárgy, dolog létének megsemmisülése.
A várost az ostromló ellenség képében éri el a kárhozat. Az elhagyott kastélyon erőt vesz a kárhozat.
Eredet [kárhozat < kárhoz(ik) + -at (főnévképző)]
