Karhely szó jelentése
karhely (főnév)
1. Régies: Erkélyszerű emeleti rész egy nagy terem, templom belsejében. Korláttal körbezárt hely a magasban, amelynek alapját a falból kinyúló kőlapok alkotják.
A színházban a karhelyen ülő nézők jobban átlátják az egész színpadot. A templomban az énekkar áll a karhelyen.
2. Régies: Emeleti körfolyosó, ahonnan a nagyteremre néző erkélyekre be lehet jutni. Terem, templom, színház felső részén körbe húzódó, korláttal körbefogott járat.
A könyvtár nagytermének karhelyén is mindenütt vannak könyvek. Az előadás zavarása nélkül távozni lehet a karhelyen keresztül.
Eredet [karhely < kar (főnév II.) + hely]
