Hallás szó jelentése

hallás (főnév)

1. Hangok felfogása, közlés megértése, tartalmának megfogadása. Képesség a fülével hangok érzékelésére.

A nagypapa jó hallásával érti, amit mondanak neki. A lövésznek megromlott a hallása a háborúban.

2. Képesség hangok felfogására, amikor egy személy, állat hallószerve ép, kellően érzékel, jól működik.

A macskára jellemző a jó hallás. A fiataloknak jobb a hallása az idősebbeknél.

3. Jó megkülönböztető képesség a hangokra, főleg a zenére vagy idegen nyelvekre, hangokra.

A gyerek máris jól zongorázik, mert jó a hallása. A keleti nyelvek megtanulásához kiváló hallás is kell, nem csak jó emlékezet.

Eredet [hallás < hall (ige) + -ás (főnévképző)]