Halk szó jelentése
halk (melléknév)
1. Alig hallható (hang), ami füllel érzékelve gyenge.
A halk beszédre elcsendesült a hallgatóság. A szónok halkabbra vette a szót a hatás kedvéért.
2. Hangot alig adó (mozgás, mozdulat), amely füllel nem, vagy alig érzékelhető.
A macska halk mozgását nem hallja senki. A halk léptei nem keltenek zajt.
3. Alig hallhatóan beszélő (személy), aki csendes szavú, hallgatag ember.
A halk bölcs soha nem emeli fel a hangját, még akkor sem, ha más már felháborodott volna. A lány mellett ülő fiú nagyon halk ember, alig szólal meg egész este.
4. Átvitt értelemben: Kevés erőt kifejtő (jelenség, hatás), kis erővel ható; gyenge, enyhe.
A halk szellő selymesen cirógat a langyos nyári estén. A szobát betöltő halk fény nem zavar az alvásban.
Eredet [halk < középmagyar: hallga, halloga (hallgató, néma) < hall + -ga (főnévképző)]
