Boldogult szó jelentése
boldogult (melléknév)
1. Abbamaradt életű (személy), akinek teste már nem mutat életjelenségeket.
A boldogult súlyos beteg már nem szenved tovább. A boldogult ember sorsát a különféle vallások másként gondolják.
2. Népies: Feladatát sikerrel elvégzett; szándéka és kitűzött célja szerint eredményt elért (személy).
Az írással-olvasással boldogult kisfiút megdicsérik. A bonyolult műszaki probléma megoldásával boldogult mérnök elégedett az elért eredménnyel.
3. Népies: Az életben előre jutott; munkájában, pályáján sikeresen előrehaladt (személy), aki sorozatosan elérte a kitűzött céljait.
A választott hivatásában jól boldogult lányt előléptették a munkahelyén. Az osztállyal jól boldogult tanár nagyon jól bánik a gyerekekkel.
Eredet [boldogult < boldogul + -t (melléknévképző)]
