Boldogtalanság szó jelentése
boldogtalanság (főnév)
1. Nagyfokú csalódottság. Tehetetlen kedélyállapot; egy bekövetkezett veszteség, kedvezőtlen esemény vagy kudarc, elmaradt siker, beteljesületlen kívánság miatt érzett rosszkedv.
A munkahelyi kudarcok boldogtalanságot okoznak. A vereség utáni boldogtalanság ellen a csapat edzője próbál tenni valamit.
2. Reménytelen lelkiállapot, amelyet levertség, nagyfokú lehangoltság, búskomorság jellemez, és amit sokszor enyhít a környezetváltozás, az új munkahely vagy új tevékenység, illetve elfoglaltság (új célok kijelölése vagy régiek felélesztése).
A rosszakarók gyakran okoznak boldogtalanságot azzal, hogy az eredményeket, sikereket leszólják. A boldogtalanságot nem a rossz időjárás okozza, hanem rosszindulatú emberek, akiknek semmi sem elég jó, vagy akik szándékosan ártani akarnak másoknak.
3. Sok szenvedés, amely végigkísér egy időszakot vagy sorsot. Nagy nélkülözés.
Az ember belebetegszik a nagy boldogtalanságba. Nehéz megtalálni a kiutat a boldogtalanságból.
Eredet [boldogtalanság < boldogtalan + -ság (főnévképző)]
