Önfejű szó jelentése
önfejű (melléknév)
1. Álláspontjához, véleményéhez ragaszkodó (személy), aki ezt az észszerűség vagy méltányosság ellenére is görcsösen fenntartja; akaratos, csökönyös, makacs.
Az önfejű embert nehéz eltéríteni véleményétől. Az önfejű vitapartner továbbra is a saját vélt igazát védi.
2. Mások akaratának nem engedelmeskedő (személy), aki nem hagy fel saját helytelenített elhatározásával, tevékenységével.
Az önfejű fiú apja tanácsának ellenére belement egy kockázatos üzletbe. Az önfejű lány végül hozzáment ahhoz az emberhez, akit tiltott tőle az anyja.
3. Álláspontjához, akaratához ragaszkodó személyre jellemző (gondolkodásmód, megnyilatkozás, viselkedés), amelyből kitűnik, hogy ő ezt a ragaszkodást gyakran az észszerűség vagy méltányosság ellenére is görcsösen fenntartja.
A vádlott önfejű tagadása még nem jelenti azt, hogy ártatlan lenne. A férfi az érvek hatására feladja önfejű ragaszkodását a korábbi állításához.
Eredet [önfejű < ön- (melléknév) + -fejű (melléknévképző)]
