kacagány (főnév)

1. Történelmi: Férfi felöltő; a régi magyar nemesi férfi viseletében kikészítetlen vadbőrből (rendszerint tigris-, párduc- vagy farkasbőrből) készült, rövid palásthoz hasonló, a bal vállra vetve nyakba akasztható férfi ruhadarab.

A fejedelem tigris kacagányban jelenik meg a követek előtt. A nemesek ragjukhoz méltó kacagányban állnak körülötte.

2. Történelmi: Katonai felöltő; 16-17. századi katonai viseletben ehhez (1) hasonló, többnyire farkasbőrből készült, a dolmány vagy a páncél fölött viselt ruhadarab.

A faluba bevonuló lovasok díszes kacagánya tetszett az asszonyoknak. A lovas leugrik a lováról, és leveszi válláról a kacagányt.

3. Tájszó: Rövid, ujjatlan bunda, amit a pásztorok viselnek. Juhbőrből készül, és a vállon féloldalt hordják.

A pásztor kacagányát nyáron szőrrel kifelé hordja. A kacagány a földbe szúrt boton pihen, miközben gazdája falatozik a fa alatt.

Eredet [kacagány < ómagyar: kacagány < ősmagyar: kacogan (kacagány, bunda) < dravida: kadagam, kadigam (ruha)]