Realizmus szó jelentése
realizmus (főnév)
1. Megfelelés a valóságnak. A valóság gyakorlatias és helyes figyelembevétele. A valóságnak megfelelő gondolkodásmód; valóságérzék.
Az ember képes élni a realizmussal anélkül, hogy visszafogná a képzeletét. A mérnök fontosnak tartja, hogy a javasolt megoldás a realizmus alapján álljon.
2. Irodalom, művészet: Valóságos ábrázolás. A valósághoz igazodó stílus, kifejezésmód, amely az anyagi valóságot, a valós társadalmi viszonyokat írja le vagy ábrázolja, és ahhoz ragaszkodik. Ezt hirdető művészeti vagy irodalmi irányzat.
A realizmus a 19. század második felében alakult ki. Az író részletes környezetleírása a realizmus egyik példája.
3. Filozófia: Anyagelvű filozófia rendszer, amely szerint minden létező dolog, jelenség oka és magyarázata anyagi, fizikai-kémiai természetű. A dolgok létezése nem függ a gondolatoktól, a fizikailag érzékelhető anyagi világon kívüli okoktól.
A természettudományokat, különösen a fizikát és a kémiát áthatja a realizmus. A realizmus a vallást babonának, a természettudományokat pedig mindenhatónak tartja.
4. Filozófia, történelem: Középkori filozófiai irányzat, amely az általános fogalmakat és eszméket tekintette elsődlegesen valóságosnak.
A középkori realizmus az ókori görög filozófiából eredt. A realizmus tagadta az anyagi világ elsődlegességét.
Eredet [realizmus < reál(is) + -izmus (főnévképző)]
