Kielégítő szó jelentése
kielégítő (melléknév)
1. Nagyjából megfelelő (dolog), amely elég jó arra, amire kell. A követelménynek, szükségletnek eleget tevő (haladás, eredmény).
A kielégítő válasz után nem kérdezünk többet. A munka kielégítő haladása miatt nem kell túlórázni.
2. Eleget adó (személy, dolog); másnak annyit biztosító, juttató, amennyi éppen elég.
A hazaérkező gyereknek az étvágyát kielégítő ebédet adtam. Az egész családot kielégítő konyhakertet anya műveli.
3. Mást kifizető; fáradságért, szolgálatért, munkáért a másikat megillető járandóságot kiadó (személy).
A hitelezőket mindig időben kielégítő adós nem aggódik. A napszámosait hétvégenként kielégítő gazda szombatonként fizet.
4. Átvitt értelemben: Vágyat kiélő; szándékát teljesítő (személy). Helytelen, ártó indulatot, szenvedélyt megvalósító (ember).
A múzeumban a kíváncsiságukat kielégítő gyerekek sokat kérdezgetnek. A bosszúját kielégítő gonosztevő rátámadt az áldozatára.
5. Szleng: Nemi élvezethez juttató; a partnerének teljes örömérzést okozó.
A feleségét kielégítő férj büszke magára. A menyasszonyt kielégítő nászéjszaka volt a házasság első eseménye.
Eredet [kielégítő < kielégít + -ő (melléknévképző)]
