Kóc szó jelentése
kóc (főnév)
1. Kender, len maradéka. A kender vagy len rostjainak tisztításakor (gerebenezésekor) keletkező hulladék; a rosttisztító eszközben (gerebenben) maradt, értékesebb fonal készítésére nem alkalmas, kuszált szösz.
A kócból jó tömítőanyag készül. A kislány a kóccal kibélel egy kosarat a kismacskáknak.
2. Összekuszált növényi rost, szál, amely kisebb-nagyobb csomót alkot, vagy szálaira tépett textilanyag.
A fiú bajuszt csinál magának kócból. A kárpitos kóccal tömi meg a matracot.
3. Átvitt értelemben: Összekuszált haj; rendetlen, főleg gyér haj, szőrzet.
Az anya rászól a kisfiára, hogy fésülje meg a fején a kócot. Az idős ember fején levő kócot nem kell már divatosra nyírni.
4. Átvitt értelemben, tájszó, régies: Mihaszna ember, aki hitvány, pipogya alak.
Az asszony azon sopánkodik, hogy a lánya összeállt egy kóccal. Hiába tiltották a szülei a kóctól, azért is hozzáment feleségül.
Eredet [kóc < német: kotz (csepű, hulladék) < kotzen (feltör)]
