Kántál szó jelentése
kántál (ige)
1. Hamisan, kellemetlen hangon énekel nekieresztve a hangját.
A részeg társaság valamit kántál torkaszakadtából. A mulató násznagy a lakodalomban már inkább kántál, mint énekel.
2. Népies, vallás: Gyerek, diák egyházi éneket énekel karácsony előtt, ó- és újév napján házról házra járva.
Az idén a legény már nem kántál a többiekkel. A molnár első osztályos fia a többiekkel kántál házról-házra.
3. Vallás: Sajátos hangon imádkozik; egyfajta hangmagassággal, vagy hangmagasságok egy szűk tartományát használva mond egy vallási szöveget. Egyházi éneket (szent szöveget) énekelve mond egy templomban.
A kántor nagy hangon kántál mise közben. A pap a miatyánkot kántálja.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
