Hatály szó jelentése
hatály (főnév)
1. Jogi: Egy jogszabály érvényessége, érvényben léte, amely alapján azt kötelező betartani, figyelembe venni, tartalmának meg kell felelni.
A törvény csak az államfő aláírása után lép hatályba. Egy új törvény hatályba lépése esetén a régi hatályát veszti.
2. Átvitt értelemben: Érvénybe léptető erő, amely működésbe hoz, megszüntet vagy megváltoztat egy dolgot.
A karácsony hatályon kívül helyezi az önzést. Az igaz barátsággal hatályba lép az önzetlenség.
3. Régies: Hatóerő; egy megnyilatkozásban meglévő erély, nyomaték.
A szónok beszédének hatálya lelkesíti a hallgatóságot. Az igazgató személyes hatálya biztosítja számára az utasításainak végrehajtását.
4. Régies: Nyomaték, amely egy hatást megnövel.
Százezres hadsereggel adott hatályt fenyegetőzésének a szultán. A király hűséges katonái hatályt adnak a parancsainak.
Eredet [hatály < hat (ige I.) + -ály (főnévképző)]
