Hóbortos szó jelentése
hóbortos (melléknév)
1. Különös természetű (személy), akinek szeszélyes megnyilvánulásai, különc szokásai vannak.
A professzor egy hóbortos ember. A hóbortos férfi üres konzervdobozokat gyűjt.
2. Különös természetű emberre valló (gondolkodásmód, életmód, magatartás, megnyilatkozás), ami szertelen, nagyon eltér a megszokottól.
A professzor hóbortos élete kikészíti a bejárónőjét. A hóbortos gondolatok egyik pillanatról a másikra rátörnek.
3. Régies: Lelkileg labilis (személy), aki bár könnyen nevetgél, de könnyen meg is sértődik, meg is haragszik a másra, kiszámíthatatlanul reagál a vele és körülötte történtekre.
A hóbortos lány a legkisebb félreérthető szótól megsértődik. A hóbortos asszonnyal a volt férje nem tudott együtt élni, így elvált tőle.
4. Régies: Könnyen tréfálkozó (személy), aki az élet dolgait nem veszi komolyan, könnyed életszemléletű ember.
A hóbortos öregember szeret viccelődni még akkor is, ha szorult helyzetben van. A hóbortos lányról azt tartják, hogy nincs teljesen ki a négy kereke, mert állandóan nevetgél.
Eredet [hóbortos < középmagyar: hóborultos, hóbolygós, holdbolygós (holdkóros, alvajáró, „holdvilágnál bolyongó”) < hold]
