Hóbort szó jelentése
hóbort (főnév)
1. Furcsa különcség; gondolkodásban, magatartásban a megszokottól elütő, gyakran szélsőségesen szokatlan megnyilvánulás; bolondság, furcsaság.
A matematika professzornak ártatlan hóbortjai vannak. A hóbortot sokszor egyéniségnek nevezik.
2. Fantasztikus gondolat, ami az élettől távoli, nem gyakorlatias, valószerűtlen, hihetetlen ötlet, jelenség, esemény.
A gazdag befektető nagyszabású terveit sokan hóbortnak gondolják. – Pedig nem beszélek hóbortokat, amikor azt vallom, hogy ide egy szórakoztató központot kellene építeni – mondja, amikor terveiről kérdezik.
3. Régies: Lelki labilitás, amikor egy személy bár könnyen nevetgél, de könnyen meg is sértődik, meg is haragszik másra, kiszámíthatatlanul reagál a vele és körülötte történtekre.
Az asszony hóbortjait nem tudta elviselni senki, így magára maradt. Soha nem lehetett előre tudni, hogy mikor jön ki rajta a hóbort.
4. Régies: Könnyed életszemlélet, amikor egy személy nem veszi a lelkére az élet megpróbáltatásait, könnyen nevet, viccel egy szorult helyzetben is.
Az öreget a legnehezebb pillanatokon is átsegítette hóbortja. A hóbortjának köszönhette, hogy sokáig él és egészséges maradt.
Eredet [hóbort < újmagyar: hóbort (viselkedési furcsaság) < hóbortos]
