Függőség szó jelentése
függőség (főnév)
1. Beteges szenvedély; leküzdhetetlen belső kényszer egy ártalmas szer fogyasztására, egy káros szokás művelésére.
A részeges semmilyen elhatározással nem tudta legyőzni a függőségét. A szerencsejátékos függősége nyilvánvaló, ha minden keresetét elveszíti kártyán.
2. Rászorulás segítségre; más személy vagy szervezet támogatásának kényszerű elfogadása, amely nélkül egy személy nem tudna önállóan megélni.
Az egyetemista lány meg akarta szüntetni függőségét a szüleitől, ezért munkát keresett. A beteget egy idő után már nagyon zavarta a kórháztól függőség, és haza akart menni.
3. Alárendelt beosztás; más hatalmától, parancsától függő állapot.
A katonaságnál elkerülhetetlen a függőség. A talpraesett vezető inkább saját vállalkozást kezdett a függősége megszüntetésére.
Eredet [függőség < függő + -ség (főnévképző)]
