Ellentmondás szó jelentése
ellentmondás (főnév)
1. Szándékkal szembeszegülés, amikor egy személy nem hajlandó egyetérteni, engedelmeskedni.
A főnöknél minden utasítást követni kell, az ellentmondást nem szereti. Az ellentmondás általában csak még nagyobb szigort vált ki.
2. Két tény közti ellentét, amikor az egyik igazság, állítás tagadja azt, amit a másik bizonyít.
Ellentmondás van a következtetés levezetésében. Ha az ellentmondást megváltoztatod, jó eredményt kapsz.
3. Egymással ütközés helyzete; két jelenség, tény egymást kölcsönösen kizáró viszonya, amely megoldhatatlan helyzetet eredményez.
Az előadó ellentmondásba keveredett, amikor az előnyöket és hátrányokat kezdte boncolni. Az ellentmondásból kiderült, hogy még nem ért mindent teljesen.
4. Jogi: Hivatalos tiltakozás; jogi követelés, meghagyás ellen benyújtott jogorvoslati kérelem.
Az alperes ellentmondást nyújtott be a követelés ellen. Az ellentmondás azt állítja, hogy a vádak nem igazak.
Eredet [ellentmondás < ellen- + -t (határozórag) + mond + -ás (főnévképző)]
