Dogma szó jelentése
dogma (főnév)
1. Vallási: Megkérdőjelezhetetlen állítás, amit bizonyítás nélkül fogadnak el, és azt minden hívőnek be kell tartania, illetve el kell fogadnia mint feltétel nélküli igazságot. Kötelezően elfogadandó hittétel.
A dogmát nem kell bizonyítani, mert az egy ténynek tekintett kinyilatkoztatás. Keresztény dogma szerint Jézus Krisztus Isten fia volt. A katolikus vallás egyik dogmája a pápa tévedhetetlensége vallási ügyekben. A tudósok a középkor végén gyakran kerültek ellentétbe dogmákkal.
2. Átvitt értelemben: Kötelező erejű állítás; tudományosnak tekintett, de önkényes tétel, amelyet bizonyítás nélkül fogadnak el. Olyan tan vagy vélemény, amelyhez mereven ragaszkodnak, amelyet kötelező erejűnek tartanak, vagy bizonyítékok nélkül megváltoztathatatlannak hirdetnek.
Az anyagmegmaradás törvényét az iskolában dogmaként tanítják. A magyar nyelvészetben a finnugor eredettan egyre inkább dogmává válik. Az orvostudomány dogmája szerint az ember biokémiai folyamatok és működések eredménye. A gondolkodás szerveként bemutatott agy egy pszichológiai és pszichiátriai dogma. A megfigyelés hiánya és az adatok kiértékelésének a hiánya dogmákat hoz létre.
Eredet [dogma < latin: dogma (tantétel) < görög: dogma (vélemény < amit igaznak tart) < doko (jónak vél)]
