Dob
dob (főnév)
Ütőhangszer, amely henger vagy üst alakú. Mély, puffanó hangot ad. Az egyik, vagy mindkét végén kifeszített bőrrel vonják be, amelynek feszítésével hangolhatják. Kézzel, vagy bunkós végű fapálcával szólaltatják meg.
A dob fontos hangszere a zenekaroknak. A dob ütemére meneteltek a katonák.
További részletezés
1. Tompa hangot adó tárgy, amelyet ha megütnek, erős, tompa, rezgő hangot ad.
Láttam már olyan zenekart, amelyik vödröt használt dobként. A fiú a szék fölé hajolt, és kezével úgy ütötte, mint a dobot.
2. Henger alakú rész ...
3. Henger alakú forgatható rész ...
4. Forgatható henger alakú tár ...
5. Ablakokkal tagolt felület ...
6. Forgó henger ...
7. Tekepálya végén levő építmény ...
8. Gennyes daganat ...
9. Hangérzékelő hártya ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
dob (ige)
A levegőbe hajít; keze gyors mozdulatával ellök.
A játszó gyerekek labdákkal dobták egymást. A súlylökő nagyot dobott.
További részletezés
1. Egy helyre ejt kézzel egy tárgyat, hogy az egy vízszintes felületre essen.
A hazatérő gyerek a fotelba dobta a táskáját. A kártyás az asztalra dobta a lapjait.
2. Eltalál egy elrepített tárggyal ...
3. Ráveti magát ...
4. Véget vet ...
5. Kedvezőtlen helyre juttat ...
6. Hirtelen és váratlanul áthelyez ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
Dob – igeragozás
| alanyi | tárgyas | |
|---|---|---|
| én | dobok | dobom |
| te | dobsz | dobod |
| ő, ön | dob | dobja |
| mi | dobunk | dobjuk |
| ti | dobtok | dobjátok |
| ők, önök | dobnak | dobják |
| alanyi | tárgyas | |
|---|---|---|
| én | dobtam | dobtam |
| te | dobtál | dobtad |
| ő, ön | dobott | dobta |
| mi | dobtunk | dobtuk |
| ti | dobtatok | dobtátok |
| ők, önök | dobtak | dobták |
| alanyi | tárgyas | |
|---|---|---|
| én | dobnék | dobnám |
| te | dobnál | dobnád |
| ő, ön | dobna | dobná |
| mi | dobnánk | dobnánk |
| ti | dobnátok | dobnátok |
| ők, önök | dobnának | dobnák |
| alanyi | tárgyas | |
|---|---|---|
| én | dobjak | dobjam |
| te | dobjál / dobj | dobjad / dobd |
| ő, ön | dobjon | dobja |
| mi | dobjunk | dobjuk |
| ti | dobjatok | dobjátok |
| ők, önök | dobjanak | dobják |
| alanyi | tárgyas | |
|---|---|---|
| én | dobhatok | dobhatom |
| te | dobhatsz | dobhatod |
| ő, ön | dobhat | dobhatja |
| mi | dobhatunk | dobhatjuk |
| ti | dobhattok | dobhatjátok |
| ők, önök | dobhatnak | dobhatják |
| alanyi | tárgyas | |
|---|---|---|
| én | dobhattam | dobhattam |
| te | dobhattál | dobhattad |
| ő, ön | dobhatott | dobhatta |
| mi | dobhattunk | dobhattuk |
| ti | dobhattatok | dobhattátok |
| ők, önök | dobhattak | dobhatták |
| alanyi | tárgyas | |
|---|---|---|
| én | dobhatnék | dobhatnám |
| te | dobhatnál | dobhatnád |
| ő, ön | dobhatna | dobhatná |
| mi | dobhatnánk | dobhatnánk |
| ti | dobhatnátok | dobhatnátok |
| ők, önök | dobhatnának | dobhatnák |
| alanyi | tárgyas | |
|---|---|---|
| én | dobhassak | dobhassam |
| te | dobhass | dobhasd / dobhassad |
| ő, ön | dobhasson | dobhassa |
| mi | dobhassunk | dobhassuk |
| ti | dobhassatok | dobhassátok |
| ők, önök | dobhassanak | dobhassák |
- Főnévi igenév
- dobni
- Határozói igenév
- dobva, dobván, dobvást
- Melléknévi igenév és képzett melléknevek
- dobó, dobandó, dobós, dobható, dobhatatlan, dobatlan
- Képzett főnév
- dobás