Dicső szó jelentése
dicső (melléknév)
1. Rendkívüli tiszteletet érdemlő; nagy tettével, nemes vagy hősies magatartásával széleskörű megbecsülést, magasztalást, elismerést kivívó (személy, csoport).
A dicső hadvezér győztesen tért vissza a háborúból. Nagy tömeg ünnepelte a dicső sereget.
2. Nagy hírű; olyan jó vagy kiváló, hogy magasztalást és hosszan tartó hírnevet érdemel. Kiemelkedő emberi, erkölcsi értékeivel, tisztességével általános csodálatot keltő.
A mi dicső emlékezetű tanítónk alapította ezt az iskolát. A költő dicső neve évszázadokon át fennmaradt.
3. Szokatlanul nagyszerű; széleskörű elismerést okozó; csodálatot vagy lelki örömöt kiváltó módon jelentős, szép, fenséges.
Micsoda gyönyörű őszi színeket varázsolt ide a dicső természet! Végre békét hozott a dicső győzelem.
4. Átvitt értelemben: Emberileg nagyon hitvány, szégyenteljes. Megvetést érdemlő módon ártalmas.
Micsoda dicső ember, aki a társát bajban hagyja! Mondhatom, dicső dolog volt a rokonaidat meglopni!
Eredet [dicső < dics + -ő (főnévképző)]
