Csinálmány szó jelentése
csinálmány (főnév)
1. Tákolmány; kellő gond és hozzáértés nélkül készült munka, rendszerint szellemi alkotás.
A kritika szerint a költő első kötete tele van csinálmánnyal. A magát írónak képzelő sorba ostromolta a szerkesztőségeket különféle csinálmányokkal.
2. Népies, irodalmi: Készítmény. Tárgy, írás, költemény, alkotás, amelyet az adott személy saját maga készített.
A férfi megerősítette, hogy a vers saját keze csinálmánya. A kép a festő saját ecsetének csinálmánya.
3. Népies: Csíny, kártevés; az adott személy bajt, kárt okozó tette.
– Kinek a csinálmánya ez? – kérdezte a tanár, a táblán látható, tisztán felismerhetően őt ábrázoló rajzra mutatva. A szőnyegen levő folt a kisfiú csinálmánya volt.
Eredet [csinálmány < csinál + -mány (főnávképző)]
