Cimbora szó jelentése
cimbora (főnév)
1. Közeli társ. Csínyben, játékban, mulatozásban résztvevő, egy személlyel gyakran együtt levő, felszínesebb, de közvetlen, olykor szoros baráti viszonyban levő társ; pajtás.
A jó barátok már az iskolában cimborák voltak. A jókedvű cimborák együtt mulattak egész éjszaka.
2. Cinkostárs. Titkon rosszra szövetkezett, a szóban forgó személlyel egyetértő segítőtárs; bűntárs.
A politikai ellenfelek egymás cimboráit jelentették fel, amikor éppen hatalmon voltak. A korrupció melegágya a sokfelé beépült cimbora.
3. Tájszó: Munkatárs egy feladat elvégzésében, közös munkában, vállalkozásban.
A szőlősgazdák összefogtak, hogy szüret idejére legyenek cimborák. Az építkezésen a cimborák egy brigádot alkotnak.
Eredet [cimbora < ómagyar: cimbora (társ) < dravida: tombara(kkáran) (asztaltárs) < tombaram (közös étkezés)]
