Cimbalom szó jelentése
cimbalom (főnév)
1. Húros hangszer. Lábakon álló, trapéz alakú, asztalszerű húros ütőhangszer, amelynek pedállal tompítható hármas, illetve négyes húrjait két vattázott verővel szólaltatják meg.
A népi zenekarokban általában van cimbalom is. A cimbalom jellegzetes hangjával kíséri a nótát.
2. Húros ütőhangszer hangja.
A nagyapa szerette a cimbalmot. A cimbalom-művész koncertjén amint felcsendült a cimbalom, a terem teljesen elcsendesedett.
3. Játék a húros ütőhangszeren; a hangszer húrjainak megfelelő ütögetése.
A fiú ötödiktől cimbalmot tanul. Az ifjú előadóművész a zeneművészeti főiskolán mesterfokra fejlesztette a cimbalmot.
Eredet [cimbalom < ómagyar: cimbalom < görög: kümbalon (ütőhangszer, cintányér) < kymbe (kehely)]
