Bunyó szó jelentése
bunyó (főnév I.)
1. Durva verekedés; főleg ökölharc, amikor a küzdő felek öklüket vagy puszta kezüket használják fegyverként.
A kocsmában egy beszólás miatt kitört a bunyó. A bunyóban ketten megsérültek.
2. Régies: Elszenvedett verés; fegyelmezésül használt erőszak.
Mindjárt lesz bunyó! Bunyót kapsz, ha nem hagyod abba!
Eredet [bunyó < bo(ksz) + -nyó (főnévképző)]
bunyó (főnév II.)
Tájszó: Bunyevác ember, főleg férfi.
A bunyó magyar lányt vett feleségül. A faluban néhány száz bunyó él.
Eredet [bunyó < bunyevác]
Lezárva 7K: 2011. május 12., 11:11