Bohóc szó jelentése
bohóc (főnév)
1. Közönségmulattató. Cirkuszban vagy ritkábban más szórakozóhelyen fellépő, rendszerint kifestett arcú, feltűnő, mulatságos öltözetű artista, aki betanult vagy rögtönzött mókáival, esetleg mozdulataival, nevetséges vagy furfangos együgyűségével mulattatja a közönséget; pojáca.
A következő szám a bohócoké volt. A bohóc belelépett a vödörbe és ezzel megnevettette a közönséget, főleg a gyerekek nevettek harsányan.
2. Átvitt értelemben: Másokat mulattató személy, aki sokat bolondozik, tréfálkozik, ugrat másokat.
Az irodában volt egy bohóc, aki kínrímeivel legtöbbször idegesítette a többi munkatársat. A munkahelyen ritkán szívesen látott vendég a bohóc. Az igazgató az ebédszünetekben igazi bohóc volt, de a kirendeltséget profin vezette, így mindenki szerette őt.
Eredet [bohóc < bohó + -c (főnévképző)]
